Szia/Sziasztok!

A nevem Daniel Ferroni, született Dániel (csak az ékezet külföldön lekopott róla…) Szóval, 1982. november 13-án láttam meg a napvilágot egy magyar kisvárosban, Sopronban, ahol életem első 14 évét töltöttem. Édesanyámmal éltünk Sopronban, iskolába is oda jártam, ameddig külföldi, külföldön élő és külföldön dolgozó édesapám elő nem terjesztette a fantasztikus ötletét, hogy költözzünk ki hozzá, szinte mindent felégetve magunk mögött. Édesanyám belement a dologba, tetszett neki az ötlet, így kerültünk el Sopronból Szicília DK-i partjára, Cataniaba, ahol a mai napig boldogan élünk…

Visszatérve hozzám, az általános iskolát Sopronban jártam ki, majd a középiskolát egész furcsa mód egy angol magántanárnál tanultam végig, mivel nem bírtam sehogy sem megtanulni a dél olasz tájszólást. Elvégeztem a középiskolát, egy angolul is beszélő zsűri/tanári kar előtt tettem sikeres érettségit, majd merész módon megpályáztam Ausztriában, Eisenstadtban az ottani EU Hauptschule-t, ott a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia szakirányt, és lássatok csodát, felvettek!

Tulajdonképp az egyetemre való bekerülés volt az, ami elindított egy „elszakadási folyamatot” a szülőktől és otthontól, mivel Eisenstadt és Catania közötti 2300km-es távolságot nem lehetett csak úgy minden nap megtenni, ezért édesapám segítségével hozzájutottam első saját lakásomhoz, ami tényleg egy olyan kis „birodalom” volt számomra, ami elszigetel a szülőktől, magam ura lehetek benne! És azt csinálok, amit én akarok!

Az egyetemről nincsenek valami nagy emlékeim, azt tudom, hogy az évfolyamomban mindenhol elkényesztett hülye gyerekek voltak (tisztelet a kivételnek) és mindenki hajtott, hogy minél előbb és minél jobban elvégezze a sulit. Szóval bejelentkeztem a három éves képzési kurzusra, elvégeztem az egyetemet, diplomát szereztem menedzser szakból (a diplomácia a tanár halála miatt és a másik tanár hülyeségei miatt le lett adva).

A diploma megszerzése előtt kötelező volt jelentkezni egy multinacionális céghez, méghozzá azért, hogy a gyakorlati képzést minden diák tovább tudja fejleszteni a neki megfelelő szintre. Bevallom nektek őszintén, az autók a gyengéim, ezért mindenképp egy autógyárat akartam megpályázni.

Három helyre adtam be a jelentkezésemet, első helyen jelöltem meg a Mercedes Benz GmbH. Stuttgarti gyárát, másodiknak az Opelt és harmadik helyen a Volkswagent. Az eredményhirdetés előtt értesítettek az Opeltől, hogy szerintük „nem vagyok megfelelő” az ott adódó munkák ellátására, így elutasították a jelentkezésemet. A másik két lehetőség viszont még előttem volt, mikor is a Mercedes Benztől kerestek meg, és reménykedtek, hogy nem vállaltam el más gyakorlati céget, mivel ”számítottak” rám. Nem kellett kétszer szólni, elvállaltam első hallásra az állást!

Nem kell mondani, hogy a gyakorlat megint betett… mind a szülőknek, mind nekem, ugyanis még messzebre kerültem a „családi fészektől”, kénytelen volt édesapám elismerni, hogy felnőttem, most már felesben, de még mindig az ő segítségével, megvettük második lakásomat (II. Birodalom). Fél évet töltöttem első menetben a Mercedes „fellegvárában”, ahol munkám javát velem egyidős srácokkal meg lányokkal töltöttem és időm nagy részében különböző eszmei dolgozatokat, projekteket írtam, összehasonlításokat, statisztikákat, valamint autók tesztjeinek összefoglalását. A fél év nagyon hamar eltelt, nem történt semmi említésre méltó… csak a szokásos: dolgozni, dolgozni, dolgozni. A fél év elteltével búcsúztam gyakorlati állásomtól, kezdődött gőzerővel a tanulás és megírtam a diplomamunkámat, melyet jelesre sikeredett megvédenem.

A diploma megszerzése után telt el sok idő, és egyből visszavettek eredeti helyemre, a Mercedes Benz GmbH. Statisztikai elemző részlegéhez. Munkám nem változott a fél év alatt semmit, ugyanazokat a feladatokat láttam el kezdetben, mint amilyenekkel a gyakorlatom során megismerkedtem. Immár két éve és két hónapja vagyok a Mercedes ”team tagja”, munkám javát most már csak elemzések és statisztikák készítése, elemzése adja. A két év alatt sikerült elérnem a részlegvezető – helyettesi posztot, ahonnan két hete sikerült továbblépnem (XI.04.), főnököm tragikus halála miatt. Jelenleg részlegvezetőként dolgozom.

Családi hátterem:

 Édesanyám Magyarországon mint óvónő tevékenykedett, új lakhelyünkön, Olaszországban viszont elvégezte a belsőépítész „szakmát” (nem tudom pontosan, mi kell hozzá), és jelenleg egy cég tulajdonosaként terveznek, belső építkeznek, stb.

 Édesapám már mióta az eszemet tudom, kamionozott, kamionvállalatban és fuvarozásban utazott, míg 15 éve megalapította most is jól működő vállalatát, az Orange C. fuvarozási Kft.-t. A cég idénymunkát végez a Szicíliai narancs időszakban, mikor is a narancsszállítmányokat kell elutaztatni Szicíliából az ország különböző pontjaira. Ezen kívül építkezések, szállítások, „futártevékenységek”-ből sem maradnak ki.

Hugom: Jelenleg Győrben tanul képzőművészetet és ő is belsőépítésznek készül (édesanyám után szabadon), 20 éves.

Öcsém: Hát öcsémet nem szeretném itt és most bemutatni, egy szó: ha nem lenne, ki kellene találni! Jelenleg középiskolás 16 és fél éves.

A családi fészek hétköznaponta általában öcsémből és édesanyámból áll, hétvégente a húgom kivételével mindannyian, ha tehetjük, otthon vagyunk.